Szerző: B. Attila

Nehéz is hatni rá.
Talán nem is lehet.
Általában az érintettnek kell ráeszmélni, belátni, hogy baj van.
Addig csak kibírni lehet.
Meg talán apránként, lehetőleg józan állapotában jelezgetni neki, hogy segítségre szorul.
Bár a problémával aló szembesítés többnyire dacot szül. Nehéz tanácsot adni.
De meg kell próbálni rábírni, hogy forduljon orvoshoz.
Ha van a családban még szülő, mármint a férjé, vagy az Öné, esetleg rajtuk keresztül… Olyasvalakin keresztül, akiben a férje bízik, és akivel Ön is megtalálja a hangot. Hogy ő is szálljon be a jelezgetésbe. Esetleg üljön le vele az illető.
Egyébként magam is érintett vagyok; alkoholista. 9 és fél éve nem iszom.
Az a tapasztalat, hogy aki iszik, miután leállt, hosszú józanság után érdekes módon általában nem tudja, hogy annak idején miért is kezdett el inni, és ami még érdekesebb, azt sem hogy miért állt le.
Többnyire saját magáért. Nem a családjáért. Egyszerűen csak leállt.
A család adhat segítséget, de érdemi segítséget csak akkor, ha már az érintett is belátta, hogy baj van, és úgy döntött, hogy abba akarja hagyni. Addig csak támadásnak eszi, hogy “fejére olvassák” a bűneit.
És ami fontos, nem Ön a hibás. És nem szabad most az okokat sem keresgélni.